Ma a magyar internetfelhasználók tekintélyes része néhány órán keresztül azt találgatta, hová is tűnhetett a legnagyobb követőtáborral bíró Tibi atya oldala a Facebookról. Azt nem mondom, hogy tövig rágtam a húsz körmöm, de bevallom, az én fejemben is megfordult, hogy esetleg a Magyarországot irányító beteg hatalom keze lehet a dologban, ugyanis a virtuális pap nem igazán kímélte Fideszéket az elmúlt időszakban.
Aztán kora délután fény derült a rejtélyre. Az oldal lekapcsolása nem volt más, mint a szerkesztők öntrollkodása. A miértekre a meglehetősen nyers, „Újra itt, basszátok meg!” című blogbejegyzésben adnak magyarázatot. Az okok között említik, hogy míg a képviselők terelnek, porolnak, maszatolnak, kilopják a szemünket is, addig a média azon a jelentéktelen szarságon pörög, hova is lett Tibi atya. Meg persze a követők is konteoznak, találgatnak, de az senkit nem érdekel, hogy négymillió mélyszegény országa vagyunk. „Kattintsatok már fontos, de nehezebben fogyasztható dolgokra is, basszátok meg!” – így a közösségi pap. Bejegyzése végén pedig gyakorlatilag lefaszfejez mindenkit, dicsértessék!
Rendszeresen olvasom a - egyébként Habony érdekeltségébe tartozó - Blogstaron Tibi atya rendszerkritikus, komoly társadalmi problémákat felvető, mégis konyhanyelven megírt szösszeneteit, s legtöbbször egyetértek vele. Ahogy rendszeres olvasója vagyok Puzsér Róbert írásainak is, akit tisztelek azért a szellemi szabadságért, amit évek kemény munkájával, szisztematikus önújraépítéssel, bátorsággal kivívott magának. Bírom, hogy nem simul be sehová, s „mindig ad a saját véleményére.” Az sem zavar, hogy tollhegyére tűzi a Jobbikot is, mert mindig érvekkel, ügyek vagy ideológiák mentén teszi, és sohasem proletár módon. Lehet gondolkodni a mondandóján, s nekem ez fontos.
S hogy miért használom a „proletár” szót? Mert Puzsér minden megnyilvánulásával a szellemi igénytelenség, a kulturálatlanság, a nívótlanság, a szűklátókörűség ellen hirdet harcot, s újabban Tibi atya is eltartott kisujjal faszfejez mindenkit, akinek nincs annyi igénye, hogy a napi betevő, feliratos szexmémen kívül legalább a Hírstarton megjelenő cikkcímeket végigpörgesse.
Csak az van, hogy ez nem új keletű jelenség. A nagy számok törvénye alapján, s a könnyebb ellenállás irányába haladás okán sokkal több a megvezethető, mint a gondolkodó, értelmes ember. Puzsérral szólva, Tibi atya 1,3 millió (irdatlan szám) követőjének egy része is „proletár”, akiket valamiért bevonzott az oldalra, akik kattintásaikkal és reakcióikkal jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a brand így felfusson, s akiket bizony a szerkesztők naponta többször is kiszolgálnak az „Amikor…” kezdetű, meglehetősen szerény agyhasználatot igénylő képecskékkel.
Értem én, hogy Puzsér Róbertnek és a Tibi atya márka mögött álló értelmiségieknek még a mellszőrük is kihullik attól a mélyigénytelenségtől, melyben vergődik a világ tekintélyes része, mert én is kivagyok ettől, de egyelőre ezzel kell együtt élni. Megdöbbent, hogy az emberek egy része mennyire nem érti az iróniát pl., s ha igazán biztosra akarok menni egy viccesnek szánt, könnyed cikknél, oda kell írnom zárójelbe az agyhalott trollok támadásait elkerülendő: Vigyázat, humor!
Az a szomorú valóság, hogy jelen helyzetben sok lúd sem fog disznót győzni. Mert ebben az országban ma az a „minőségi” véleményműsor, hogy a rendszeres poharazgatástól egyre püffedtebb fejű lakájok körbeülnek egy asztalt, s válogatott trágárságok közepette azon élvezkednek, hogy Vona Gábor egy miniszteri székért átoperáltatná magát akár nővé is. Vagy ha épp nem ez, akkor buzi, köpönyegforgató, szarcsimbók, tetű és különben is: Soros meg Simicska. Aztán az előző esti műsor zanzája megjelenik a másnapi nyomtatott latrinában is, s ha épp olyanjuk van, átveszi az MTI…
Az a szomorú valóság, hogy jelen helyzetben Magyarország kormányának prominensei, az országot irányító párt vezető figurái annyira ócska és demagóg szövegekkel állnak ki a nyilvánosság elé, mely hallatán Benedek négyéves korában elhajtotta volna a francba az óvónénijét, mondván, ne nézze már ennyire hülyének.
De a nép nem szól. A nép egy része bólogat, lájkolja, megosztja, s örül az arcába hajított kakakupacnak. Le sem törli, úgy mászkál, viseli büszkén, mert a nagyvezírtől kapta.
Szóval: értem Tibi atya mai marketingfogását, jó geg volt. Biztosan jött párezer új követő is, de tartok tőle, nem (csak) a minőségi fajtából. Ettől függetlenül mindazoknak, akik most egy szellemi rezervátumban püffögnek a prosztóság láttán, csinálniuk kell, dolgozniuk kell, törekedni a jóra, szépre, építőre, minőségre, szemfelnyitogatásra, hátha egyszer megérjük, hogy azok, akikre Tibi atya is utalt, nem (csak) lócitromot, hanem búzát is csipegetnek majd. Nem ma lesz, de nem szabad feladni.
