Van úgy, hogy sírni kell. Csak jön, csak árad, csak szétfeszíti a könnycsatornákat, s utat tör. Hiába küzdesz, ha valami felgyűlt odabent. Nem csak a rossz, lehet jó is. Az is lehet, hogy csak túlcsordul a szív, csak kibuggyannak azok az érzelmek, melyek már nem férnek el egymás tetején. Mert az…

Körmi úr itt fekszik mellettem a hűvös padlón, miközben ezeket a sorokat írom. Megreggelizett, megkapta a tejszínhabba rejtett vitaminját és immunerősítőjét, s most – ahogy Benedek szokta mondani – vadul nyalakszik. Elégedett, kiegyensúlyozott hároméves macskalegény. Körmi urat gondolatban temettük…

Ma a magyar internetfelhasználók tekintélyes része néhány órán keresztül azt találgatta, hová is tűnhetett a legnagyobb követőtáborral bíró Tibi atya oldala a Facebookról. Azt nem mondom, hogy tövig rágtam a húsz körmöm, de bevallom, az én fejemben is megfordult, hogy esetleg a Magyarországot…

A felnőttkort, a beérést, megérkezést nem csupán az jelzi, hogy felelősséget vállalunk az életünkért, gyermeket nevelünk, akiért és aki helyett kiállunk, amíg ő nem képes magát menedzselni, hanem az is, hogy megnövekednek a veszteségeink. Szegényebbek leszünk illúziókkal, vágyakkal, álmokkal, és…

Tegnap megint válogatott focimeccs volt. 3:0-ra kikaptunk, sok említést nem érdemel az egész. Az EB-felkészülés izgalma, a várakozás másfél éve még engem is ott talált a lelátón. Utoljára azonban tavaly májusban voltam a Groupama Arénában, amikor a családdal, akaratunkon kívül bár, de feldobtuk…

- „Hull a szilva a fáról,/ most jövök a tanyáról/sej-haj, ruca, ruca/kukorica derce” – vagy valami hasonló. A szövegre már pontosan nem, az érzésre azonban világosan emlékszem: a jeges veríték kivert, amikor az énektanárnő felszólított, hogy na, akkor most feleljek. Pontosabban énekeljek: jegyre.…