Vannak nők – de férfiak is -, akik ébredés után nettó két perccel már úgy néznek ki, mintha a Tökéletesség őket választotta volna gazdatestül. Melegítőben és kinyúlt pólóban is megjelenhetnének az Operabálon, annyira önazonosan, természetesen, könnyed elegánsan viselnek mindent, hogy az egészen elképesztő. Ez a kiváltságos kaszt körülbelül százhúsz embert számlál világszerte, de tuti, hogy én legalább 90-et már kiszúrtam közülük. És frusztrálnak.
Mert vagyunk mi, a többi majdnem 8 milliárd szerencsétlen, akik reggelente csak bámulunk a tükörbe, s azon tanakodunk, ki a túró az ott szemben. Az nem lehet, hogy én… Nem és nem.
Na, a reklámipar nekünk lett kitalálva. A marketingesek, termékmenedzserek a mi tükreinket veszik célba, a mi reggeli (vagy délelőtti, vagy esti) ábrázatunkra, állapotunkra lövöldöznek mérgezett nyilaikkal, egészen addig, míg el nem fáradunk egy plázába, s fel nem vásárolunk mindenféle szirszart, amiktől azt reméljük, hogy a következő napon Hófehérke néz majd vissza a fürdőszobai tükörből, nem a Mostoha.
Én nem dőlök be mindennek, de a minap azért sorra vettem, mi mindennel kellene magamat bekennem, bedörzsölnöm, simogatnom, epilálnom, illatosítanom, feszesítenem, pakolnom, puhítanom, reszelnem, radíroznom, lágyítanom, színeznem, befújnom, hogy a három és fél órás procedúra után úgy tűnjön, mintha nem csináltam volna semmit.
Kezdjük fentről lefelé!
- Haj:
Nálam ez külön történet, mert ha itthoni körülmények között kezdek hajformázni, az eredménye nagyjából olyan lesz, mintha Pumukli és egy univerzális felmosófej egyéjszakás kalandjából fogantam volna. Ezt a húgom nemes egyszerűséggel úgy fogalmazta meg, hogy fanszőr van a fejemen. Ergo nem azért járok fodrászhoz hetente, mert úriasszonyi kedvem így kívánja, hanem mert a háztáji boglyával nem lennék utcakompatibilis. Dacára a lehetetlen küldetésnek, fényévente próbálkozom itthon is a kulturált frizurakészítéssel. Ezért van mini hajvasalóm, göndőrjítő habom, spray-m és hajszárító tárcsám; és itt most álljunk is meg egy pillanatra és ízlelgessük a szót: göndőrjítő! (Update: azóta lecsekkoltam a fürdőszoba tartalmát, s a göndörítő cucc krézi hullámokat ígér. A göndörjítő az a szemre kell - bocsi. :) )
Vannak dolgok, melyek láttán-hallatán úgy érzem, a megálmodója, megalkotója, kimondója helyett én kaparnám el tíz körömmel magamat a föld alá, annyira égő. Ennek az érzésnek már neve is van: szekunder szégyen. A jelenség, amikor mások helyett szégyenkezel. Azok helyett, akik pl. hallás, hang és megjelenés nélkül elindulnak az X-Faktorban; azok helyett, akik tajt részegen a villamoson előveszik a lompost és maguk alá vizelnek, és azok helyett, akik megalkotják és bevezetik a köztudatba a göndőrjítő termékcsaládot. Az már primer szégyen, hogy én meg megveszem - a kör itt zárul be.
A göndörjítő mellett/helyett/ellenpontozásaképp van vasaláskönnyítő krémem, van szerkezeterősítő balzsamom, van hajhullás elleni ampullám és van hajvégtápláló argánolajam is. Na, ezeket mind nem használom, mert általában fodrász mossa a hajam.
- De menjünk a haj alá! Arc:
Negyven felé a nőnek, ugye, már táplálnia kell a bőrét. Mert kiszárad, mert aszalódni kezd, mert a 25 évesen még helyes kis nevetőráncok lassan Mariana-árok mélységűvé kövülnek, a szem környéki szarkalábakból pedig jeti lábnyom lesz. Summa summarum: kell az a táplálék és kész. Namármost, a legjobb az őssejtes krém. Arra még nem jöttem rá, kinek vagy minek az őssejtjeit tartalmazza, de mivel nem az enyémet, annyira nem is forszírozom a dolgot. Néha jobb nem tudni! Szóval: a szem köré kell a szemránckrém. Lejjebb a nappali arckrém, éjszakára meg az éjszakai változata.
A smink alá alapozó, de nem ám a piacos, mert 2000-ért ne akarjak még fedést is; minimum tízezret kell kicsengetni érte, de az is csak úgy eredményes, ha a szem alatti karikákra beszerzek külön korrektort vagy mit. Állítólag van valamilyen szabály, mely szerint alapozót úgy kell választani, hogy a kézfejre kenjük, és ha ott összeolvad a bőrünkkel, akkor az arcunkra is jó lesz. De lehet, hogy egyáltalán nem ez a szabály, úgyhogy mindegy is. Annyira nem mozgat meg a kérdés, mert világéletemben sokkolt a gondolat, hogy a maszkszerű, tökéletes archoz elöl köldökig, hátul meg veséig le kell kennem magam egy anyaggal. De azért fültőig már próbálkozom.
Aztán ott a kőpúder, na meg a pirosító, amit soha nem tudok a megfelelő helyre feltenni.
Meg a szemceruza, meg a tus. Kislány koromban arról ábrándoztam, ha felnövök, én is olyan cicaszemeket meresztek majd a világba, mint Sophia Loren vagy Lollobrigida. Úgy gondoltam, a nőiesség fokmérője a kétméterre kihúzott tusvonal. Mikor kamasz lettem, próbálkoztam is többször. Cicát soha nem sikerült rajzolnom, inkább bánatos kóborkutya lettem, lefittyenő szemhéjakkal. Ma pedig – hiába lett sminkes a tesóm – korom okán már nem lehetek macskanő. A nevetőráncokkal megspékelt tussal inkább hasonlítok Etusra a Szomszédokból, mint a végzet asszonyára.
Persze sminkből is szolid az igazi, tehát a 45 perces pacsmagolás után olyan hatást kell keltenem, mintha semmi nem fedné a képemet, csupán szerencsés génjeim reklámja lenne az arcom!
A szemöldök- és bajuszgyantát most nem ecsetelném, annyira méltatlan! Mégiscsak nő vagyok, a keservit neki!
Minimum kétszer, de inkább háromszor mosson az ember lánya (meg a fiának sem árt) fogat naponta. Mégpedig fluoridos-fehérítő-fogkőképződésgátló-ínygyulladáscsökkentő-mikrokristályokkal kényeztető fogkrémmel. Öblögetni liszterinnel vagy cserszömörcével ajánlatos. A rések közé fogselymet szuszakolni, a nyelvről pedig a fogkefe hátsó részének dörzsi felületével kell(ene) lekaparni a lepedéket. Kellene, ha kibírnám hányás nélkül.
A tiszta szájüreg kapujára rúzs kívánkozik. Mondják, csak óvatosan, ne kerüljön rúzs a fogra. Ja, kérem, odáig el is kell jutni. Nekem az is komoly gondot okoz, hogy egyáltalán a szám rúzsos legyen. A hétköznapokon nem pingálok, de egyszer egy hivatalos esemény előtt kedvet kaptam. Gondoltam, otthon hagyom a jókislányt, felkenek egy tűzpirosat. Be is szereztem egy menő márka Apocalips fantázianevű cuccát és körbekarikáztam az ajkaimat. Pont, ahogy láttam a Szex és New Yorkban. Az eredmény azonban nem Carrie vagy Samantha lett, hanem Joker az ősBatmanből. A szájzugaimon csak 2-2 centivel csúszott túl a mutatvány, felül meg majdnem az orromig ért. De az apokalipszis azért apokalipszis, hogy ne lehessen egy fáradt papírzsebkendővel semmissé tenni. A végén már egy mosogatószivacs dörzsi részével próbáltam megszabadulni tőle, de még másnap is találtam foltokat az államon.
- Nyak
A középkorú nő pulykanyakára táplálóbb krém használatos, mint az arcra. Lágyabb, mint egy testápoló, de sűrűbb, mint az arckrém. Nekem nincs ilyen, pedig lassan kellene. Egyszer elkaptam egy beszélgetős műsor néhány percét a tévében, melyben egy egykori szupermodellt faggattak az életéről. Többször mutatták oldalról és egész közelről a nőt, én meg észrevettem, hogy a felesleges arcbőre a füle mögött van csomóra kötve. Nem viccelek, guillotine alatt is kitartanék amellett, hogy a kivasalt nyakának és pofazacskójának maradékát láttam megbújva az eltűrt haja mögött. Ijedtemben másnap vettem egy nyolcezer forintos arcszérumot és napokig próbáltam mérni az arcbőröm megereszkedési sebességét.
- Dekoltázs, mell
Ó, erre a területre is csodás krémek vannak! Mit csodás krémek, egyenesen csodakrémek. Olvastam olyan készítményről, amelyet akciósan 50e-ért árulnak a neten, állítólag csak növényi kivonatokat tartalmaz, és öt hét használat után 70-esből 95-ös kosárméretet garantál. Jön az ártalmatlan kínai jamgyökér meg a lucerna a keblemre, kenegetem bőszen, ők meg csak fújják, duzzasztják a csecsem, míg végül a Decathlonban kell sátorlapot vennem az estélyi ruha alá! De ha a krém nem válik be, még mindig van „Mellesítő” kapszula, amely nem kívülről növel, hanem belülről keleszt, dagaszt, bombanősít. Csak pár havi kosztpénz, csak pár hét türelem kell, csak amíg a csalók összetarhálják a bögyösödni vágyó háziasszonyoktól a világkörüli út árát, s lelépnek a francba.
- Nemszeretem testrészek
Azt is mondhatnám, hogy a restrészek. A comb hátsó része, no meg a fenék, amelyek felülete egy bizonyos kor meg sok bizonyos típusú szénhidrát eltüntetése után olyan petyhüdt és rücskös, mint egy plüss sajtreszelő. Valamilyen oknál fogva azt képzeljük, ha bekenegetjük koffeines-fahéjas-mentolos-körömvirágos-citromos kencével, nyugodtan üldögélhetünk a kanapén tovább, a zsírégető készítmény dolgozik helyettünk. Pedig nem. Edzés, mozgás és életmódváltás nélkül sajna a rücsök, rücsök marad. Tapasztalat és jelen idő. Van a gyűjteményemben jó pár tégely csodaszer, melyek árából már nemhogy fitneszbérletet, de fitnesztermet is vehettem volna, ahelyett, hogy baromságokkal simogatom a húsos combjaimat esténként. Ülve.
- Sarok
Ó, a nagy mumus. A téli időben, a bolyhos harisnyában elkényelmesedett, megkeményedett, kiszáradt talpbőr. A szandálszezont nyitó keserű szembesülés: a repedt sarok. De van rá reszelés előtti puhító gél, reszelés közbeni kímélő krém, reszelés utáni nyugtató balzsam. Meg persze speciális, gyémántkristályos reszelő, meg a reszelések közötti időszakra puhán tartó esszencia, mely a speciális, hipertermészetes biopamut zokni viselésével együtt fejti ki áldásos hatását. Anélkül nem.
- Körmök
A színes, ízléses köröm nagyon elegáns, s minden életkorban, évszakban elvárható. Lakkozásban kivételesen elég jó vagyok. Van sok szép üvegcsém, vettem lakkozás előtti oldatot, lakkozás utáni fényt, minden pipecül működik, ha ráveszem magam a nagy mutatványra. Szépen felkenem a színt, még a bal kezemmel is a jobbra, ezzel nincsen gond. A türelemmel van. Ahogy várom, hogy megszáradjon, biztosan viszketni kezd a fülem (persze belül), vagy a számba csúszik a hajam, teljesen evidens hát, hogy orvosolom ezeket a problémákat. A köztes állapotban lévő, ragadós cuccal a körmeimen. Vagy a készre festett kezemmel elkezdem leoldani acetonos vattával a korábbi színt a lábkörmeimről is. Merthogy elfelejtem az összefüggést.
Aztán vannak még a dezodorok, testpermetek, parfümök, kézkrémek, körömágyápolók, gyantacsíkok, borotvák, tusfürdők és megannyi izgalmas, pénztárcafosztogató és időrabló termék.
Természetesen nem élek mindezekkel naponta. Ezt a bejegyzést is röpke három óra alatt írtam meg, pedig csak felidéztem, miket is tart a reklámipar az ápoltság alapkellékeinek.
Én maradok a minden reggeli 25 perces rutinnál. Ennyi idő alatt lezuhanyozok, fogat mosok és a magam laikus módján imitálok valami sminkelésfélét.
Igaz, így hiába keresem Hófehérkét a tükörben újra és újra. Be different! A Mostoha úgyis izgalmasabb karakter. ;)
