Már nem lehet kinyitni az internetet anélkül, hogy ne ütközzek bele egy agresszív véleményvezér kirohanásába. Minden oldalról. Nyomják az agresszív liberálisok, az agresszív nagymagyarok, az agresszív hímsoviniszták meg az agresszív feministák is.

Mást sem ont az online tér, mint süketek monológjait, mert párbeszédre már rég nincs sem igény, sem intelligencia, sem semmi.

Itt a Pride. Hetek óta másról sincs szó, mint az egyik tábor erőszakos kísérletéről, hogy megmagyarázzák, miért is jó ez a csodás rendezvény mindenkinek, s ha valaki nem szimpatizál az egésszel, akkor rohadt kirekesztő, ostoba, homofób, húgyagyú szarcsimbók. A másik csoport agresszív és primitív véleménye egy jottányival sem szerencsésebb, mert erősíti azt, hogy aki ellenzi a felvonulást, az rohadt kirekesztő, ostoba, homofób, húgyagyú szarcsimbók. Okádnak egymásra oda-vissza a kommentekben, hiszti van, vita nincs, csak minősítgetés, gyalázás, anyázás.

Soha életemben nem voltam a Pride-on. Nem éri el az ingerküszöböm, nem foglalkozom vele. Igen, tudom, a Jobbik elnökének párjaként ez elég furán hangozhat minden - egyébként egyformán előítéletes és szemforgatós - körben, de azt sem értettem, a kordon túloldalán dobálózók mit akarnak. Hogy az ordibálástól meg tojástól vagy paradicsomtól elmenjen a vonulók kedve? Vagy jó érzés magukból totál kivetkőzve gyalázkodni, s a habzó szájukkal bejárni a világsajtót?

Nincs kulturált társadalmi vita, csak az ellenfelek ökölrázása megy egymás felé. Igen, egyik oldal sem különb. Valószínűleg azért, mert igény sincs a konszenzusra. Egyik csoportosulásnak sem. Mert jó ez így. Lehet provokálni egymást oda-vissza, s meg lehet nyugodni a vélt meggyőződésben, hergelni egymást újabb egy évig, hogy aztán kezdjék elölről habozni a semmit. A támogatók a folyamatos minősítgetéssel, kiszólásokkal, felháborodott posztokkal ugyanis fikarcnyival sem szimpatikusabbak a semleges többség szemében, mint a dobálózó ellentüntetők. Ez a nagy helyzet.

Aztán itt van a „Nőknek a konyhában a helye” kontra „Menjen minden férfi a picsába!” szintű, totál zsákutcás egymásra mutogatás. Nonstop. Itt is agresszív, hisztis mindkét oldal. A folyamatos görlpávörtől meg az állandó hülyepicsázástól is fennakad ám az ember szeme, komolyan.

De itt van egy beteg kormány a fájóan primitív üzeneteivel, melyek már annyira szánalmasak, hogy még csak felháborodni sem lehet rajtuk igazán. „ZS” kategóriás megmondóemberek, szint alatti üzenetek, hergelés, gyűlölködés.

Az emberben meg nagy a kísértés, hogy meghunyászkodjon, hogy elszégyellje magát azért, mert értetlenül áll, mert egyik táborhoz sem akar tartozni, mert kívülálló. Nagy a kísértés, hogy csendben maradjon, akár még tart is attól, hogy kipellengérezik. Na, ez a nagy csapda. Az eltorlaszolt végű utca. A csendes besimulás egyik vagy másik halmazba.   

Mégis, bátortalanul, de azért csak megkérdezem: a hangosak közül van bárkiben is akarat a változtatásra? Hümmög mindenki a rohadt politikusokra, az ostoba kampányokra, a szánalmas üzenetekre. De! Van akarat a változtatásra? Lószar van, nem akarat. Indul egy tüntetéssorozat, s mi történik? A harmadik alkalommal már annyira veszik komolyan a tiltakozást, hogy pillecukrot sütögetnek technozenére a Kossuth téren. Aztán a kormány válaszul beveti az érinthetetlen CÖF-kommandót, akik nagyjából olyan intelligensek, hogy még a saját molinójukat is fejjel lefelé szorongatják.

A neten mindenkinek rohadt nagy az önérzete. Mindenkinek megvan az egyetlen és kizárólagos igazsága, mely mellett nem tűr meg másikat. Üzengetés, burkolt célozgatás, degradálás, lesajnálás. Közben az idő megy, már nem két szekértábor van, hanem millió, s mindegyik gyűlöli a másikat. Minden csoport a „saját farkát kergeti, mint a ketyós macskák”. Persze "papíron" mindenki cefetül párbeszédképes, csak hát a másik oldal... Aha. 

Pedig egyik szemellenzős, bigott tábornak sem kellene nagyon arcolnia, mert amit művel a közélet, mindenkit beleértve, az dupla nulla. Ezzel a mentalitással akar bárki is felépíteni egy erős, büszke és boldog európai Magyarországot? Pff! De valószínűleg ez nem is szándék. Biztosan mindenkinek tök jó így, ahogy van. Különben már elindult volna valami a szartaposás helyett.